Fürdésnél gondoltam egyet, fogtam a kisollót, hogy Ádám füle körül kiigazítom a haját, mert már rettenetesen hosszú volt neki, s igen furán állt egy-egy sapka-levétel vagy izzadás után. Édesen megfogta az első lehulló hajtincset, mutatta, majd amikor vázoltam neki, mi is történik, mutatta a fejecskéjét mindenhol, hogy még hol vágjam le neki. Így aztán megtörtént a részemről már régen várt hajvágás. Úgyis elhatároztam, hogy bölcsikezdésre megnyírom, így most kicsit korábban ugyan, de túlvagyunk rajta. Íme a végeredmény:

Az úgy indult keziccsókolom, hogy a fiúk felvették végre az egyforma pizsájukat, s gondoltam, megörökítem benne őket. Aztán kedvet kaptam néhány fotó készítéséhez még. Íme, az eredmény:

Vegyük sorra a karácsonyi eseményeket:

24-e, Szenteste:

Délután későn aludtak ugye el a fiúk, aztán Ádám magánszámának köszönhetően némi plusz feladat ellátása közepette végül többé-kevésbé időre elkészültünk. Nagyiékat ugyanis 6 órára hívtuk át, hogy akkor jön hozzánk a Jézuska, legyenek Ők is itt. Jöttek is, némi késéssel (1/4 7-re értek át), de nem volt gond, mert mi még a vacsoránk végét fogyasztottuk akkor.

Megjött a Jézuska. Hozott a fiúk szobájába is, meg a nagyszobába is. A fiúk lázas ajándékbontogatásba kezdtek. Máté nagyon édesen örült a kesztyűnek, pizsamának, amit kapott a Jézuskától, s még jobban örült annak, hogy pont ugyanolyat kapott Ádámka, mint Ő! Fellelkesítette, hogy estére egyformák lehetnek majd teljesen! A sok csomag között elvesztek olykor, azt sem tudták, mit bontsanak következőre. Ádámot jobban érdekelte a csomagolás, a dobozok hada, semmint az ajándékok, egészen addig, míg meg nem találták az ikertelefont, amit közösen kaptak. Ádámnál ez volt a sláger akkor is, azóta is az ajándékok közül! Máté a távirányítós mozdonynak örült a legjobban.

Ádám egy idő után a karácsonyfát vette célba, s mivel a csillogó gömbök igen hívogatóak voltak számára, addig nem nyugodott, amíg meg nem szerzett a fáról kettőt közülük.

Nagyiék úgy 3/4 8 körül elmentek haza, akkor Ádámot elvittem aludni, Máté meg aznap játszhatott, ameddig kedve volt... Gondoltam először, de fáradhatatlannak tűnt, így végül 1/2 10 után valamivel takarodót fújtam, s elment apjával lefeküdni.

25-e, első nap 

Másnap aztán Nagyiékhoz mentünk, ahol sajnos szinte nem is készült fénykép, mert nem volt időm még arra is a két gyerek szemmel tartása és Ádám terelgetése közepette. Így végül a fájukat sikerült megörökítenem és a fiúk ajándékát, amely fotók másik bejegyzésekben megtalálhatók. Jól érezték magukat a gyerekek itt is. Finom ebédet főzött Nagyi (Mantovai hústekercset krokettel), aztán délután Ádám aludt, Máté pihent csak Keresztapja mellett (aki végül édesen elszenderedett mellette a nagy alvásimitálás közepette). Ébredés után aztán volt még játék közösen, megnéztük a Csiribirit, amit a Papa is letöltött és megírt végül a fiúknak. Este 7-kor jöttünk haza.

26-án reggel 1/2 9-re jött értünk Feri papa, s vitt bennünket Gödöllőre, aholis a fiúk unokatesóival töltöttük együtt a napot. A két középső fiúcska (úgyis, mint Bence és Máté) nagyon várták már egymást, s ez meg is látszott rajtuk, mert mindent együtt csináltak, folyton egymás nyakán lógtak. Nagyon édesen mutattak együtt. Néztek mesét, aztán ettek szépen, autóztak, sakkoztak, mütyürmékkel játszottak... Marci közben Áronnal és Feri papával a fenti szobában játszott az új játékával. Papa a középső dédunokáival kúszott-mászott a szőnyegen többek között, amit ők nagyon-nagyon élveztek. Ádám délelőtt szabad lábon jött-ment, ami elég veszélyes üzem volt hiszen minden szekrényajtót, fiókot próbált nyitogatni nem kis idegességemre, s fáradtságomra, mert én trappoltam utána többnyire, hogy ne tudja megtenni, amit kigondolt. Ani, Tomi, Mama, Anyósom és én próbáltunk beszélgetni, persze nem sok sikerrel, mert a négy gyerkőc közül mindig akadt valakinek egy kis nyűge, ami félbeszakította a mondatot, történetet. Hamar eltelt végül a nap. Este az általam tervezetthez képest később indultunk haza, már 6 óra volt, mire útra keltünk. Máté az első kanyarnál elaludt a kocsiban, de úgy, hogy itthon csak sírni tért magához amikor feljöttünk a lakásba, így gyorsan átöltöztettem pizsibe, megpisiltettem, s letettem aludni. (másnap reggel 8-kor ébredt, amin nem kicsit voltam meglepődve, mert így összességében 14 órát aludt). Ádám ebéd után menetrendszerint aludt egyet, így Ő végigcsacsogta a hazafelé utat, aztán gyors fürdés után 8-kor szintén ágyba került. Mint a másik bejegyzés fotóiból kiderült, itt is kaptak sok szépet a fiúk.

A két lókötő, Bence és Máté:

A kicsiknek külön asztalhoz terített Anyósom. Máté épp a győzelmüket ünnepli (az Ő asztaltársaságuk ette meg ugyanis legelsőnek a levest!)

Délutánra a nagyok is elfáradtak, itt épp Tomit próbáltam lefotózni, ahogy a mikulás sapka alatt elszundított, de felnézett a vakura, aztán mosolygósra sikeredett a kép.

Volt azért olyan pillanat, amikor azt gondoltam, talán Máté elalszik majd. Itt éppen Gyula-papa ölében pihengetett kicsit:

Mama nagyon örült, hogy együtt az egész család. A kicsiket szívesen dajkálgatta volna, de már a legkisebb is olyan nagy, hogy nem bírja el szegény:

Előkerültek Mamiék szekrényéből régi ereklyék. A fiúk igen jól mutattak ezekben a szalmából font baseball-sapkákban:

Gyula papának a mikulás sapka állt a legjobban:

Bence megkérdezte Édesanyját érkezésük előtt: Anya! Edináéknak az a kicsi fiú még most is olyan kicsi? Vagy már tud velem játszani? Bár még hozzá képest most is olyan kicsi, s beszélgetni nem tudtak, édesen játszott Ádámmal, mert arra rájött magától, hogy kukucsolni szeret Ő is:

Azért néha Ádám hangját is hallottuk:

Összességében ahogy jött, úgy el is ment az ünnep. Várja mindenki egész évben, aztán ez a három nap olyan gyorsan elmegy, mintha csak három másodperc lett volna az életünkből.

Karácsonyra az én drága kicsi fiam leadta a megrendelést:

Anya! Csinálj beiglit, diósat, mákosat, de sok mazsolát tegyél ám bele! Aztán csinálj még zserbót, de tortazserbót ám! Persze, hogy megcsináltam. Idén a beiglim nem repedt szét csodával határos módon. A zserbót dupla adag hozzávalókból készítettük, mivel vendégeink voltak 23-án, akiket szerettem volna megkínálni valamivel. A beiglit másfélszeres tésztamennyiséggel és dupla töltelékkel készítettem, mert ki akartam próbálni idén a pozsonyi kiflit is.

Beigli (már egy rúd hiányzik a tepsiből, mert nem jutott időben eszembe fotózni):

Felvágva a beigli:

A pozsonyi kifliből is már csak ennyi maradt, mire a fényképezés eszembe jutott:

Természetesen a zserbótorta is már felbontásra került, mire fotóztam:

Így néz ki a torta belülről:

Az origami csodája az alábbi asztaldísz, ami nagyon szép, s rendkívül egyszerű meghajtogatni. Idén ez volt az ünnepi asztalon:

A nagyszobai karácsonyfánk:

A fiúk szobájában:

Anyuéknál:

Hosszú gyűjtögető munka előzte meg az idei karácsonyt is. Hónapokon át kerestem, vásároltam, nézegettem. Arra törekedtem, hogy ne legyen nagy értékű (mert nem is telne rá), inkább legyen sok apró csomagocska. Ezen kívül idén feladatot adtam a fiúknak (illetve a Jézuska adta ugyebár, merthogy Ő hozta az ajándékokat). Azt találtam ki, hogy már elég nagy fiúk ahhoz, hogy válogassák ki az ajándékok közül, melyik kié. Nagyi közreműködésével kicsi fotókat nyomtattunk a fiúkról, azokat ragasztottam rá a csomagokra. Nekik az volt a feladatuk, válogassák ki, melyik ajándék kié, s mindenki a magáét bontsa ki. Voltak persze közös ajándékok is, amiken mindkettejük fényképe rajta volt, ezzel is jelezvén, hogy ezekkel bizony mindketten játszanak majd, osztozni kell rajtuk, ezek nem egyiké vagy másiké, hanem közösen kettejüké. Nálunk itthon így nézett ki Szenteste a karácsonyfák alja.

Ez a fiúk szobájában:

Ez pedig a nagyszobában:

Ezt az öcsém (a fiúk Keresztapja) vette a fiúknak:

Nagyiéknál az ajándék:

Ezeket pedig 26-án este készítettem, kicsomagolva az ajándékok:

Ezt kaptuk Áron nagyszüleitől. A gyerekek egy-egy elemes mozdonyt, meg csokit, én a jénai tálat, Áron a zoknikat, meg még 9.000,- Ft-ot mellé, mert azt kértem, adják neki oda az ajándékra szánt pénzt inkább, hogy megvehesse a videokártyát a számítógépbe.

Ezt kaptuk Áron szüleitől, én a konyhai cuccokat, Ő a zoknit, mellé innen is pénzt ugyanazon elgondolásból.

Áron szüleitől a fiúknak (Ádámé a repülő, Máté kapta a betonkeverőt):

Ezek pedig a kisebb-nagyobb méretű csomagok tartalmai tőlünk a fiúknak (innen még egy mesekönyv hiányzik a képről, az már a szobájukban van, mert abból mesélek esténként, mivel Karácsonyi mesékkel kezdődött pont /Régi idők meséi/):

Amiről nincs kép: Árontól kaptam egy konyhai elektromos aprítót, mert úgy hallotta dió- és mákdarálás közben, hogy a mostaninak a torka véres (szerintem csak simán ilyen a hangja, amikor ezeket az elegyeket aprítja, mert jól működik, nem is melegszik, szóval szerintem nincs baja), Áron pedig kapott tőlem egy tábla mentolos étcsokoládét. Nem is beszéltünk ajándékozásról, hiszen amúgy sem beszélünk egy ideje már semmiről. A csokit is csak a jelkép kedvéért vettem, leginkább a fiúk miatt, hogy ne azt lássák, a Jézuska a szüleikről megfeledkezett.

Karácsonyt várva itthonra is készült egy iciri-piciri mézeskalács házikó. Tegnap sütöttem 1 kg lisztből, meg a hozzávalókból (összesen úgy 2 kg alapanyag) mézeskalcásot, s abból "spóroltam ki" a házikó elemeit.

Ez a házikó, az eddigiekkel ellentétben tényleg nagyon kicsike!

December másodikán vettem a fiúknak a Kispesti piacon két télifagyit, mert egyszerűen nem lehetett elmenni mellette, csak úgy üvöltöttek utánunk, hogy: Vigyél magaddal!!! Vegyél meg!!! Este lefotóztam őket, aztán készült egy sorozat az elfogyasztásukról is. Egyébként túl azon, hogy jól néztek ki, még finomak is voltak. Az más lapra tartozik, hogy én nem tudtam volna megenni egy egészet belőle.

A rénszarvassal vívott harc rendesen kifárasztotta Ádámot:

Ez pedig csak úgy, szemet gyönyörködtetni:

Ui a jószeműeknek: igen, valóban kikandikál Ádám....

Uui: Ha az eggyel feljebb lévő sort nem tudtad elolvasni, akkor az nem Neked szólt!